Ideje életet lehelnem bejegyzéseimbe is, hiszen idejét sem tudom, mikor részleteztem a kérések és egyéb rajzaim háttértörténetét, az új munkák pedig csak úgy jönnek végeláthatatlanul. Tehát essünk is neki pár új rajz bemutatásának. 🙂

Boginak tetszik, amit csinálok. Mindig öröm, ha egy személy újból kéréssel fordul hozzám, ő pedig munkáim egyik legnagyobb rajongója. Barátnője 18. születésnapjára kérte az alábbi rajzot, melynek szinte minden része rejtett jelentésű. Itt elmulasztottam erre rákérdezni, pedig mindig foglalkoztat, kinek miért pont az a kérése, ami. Majd legközelebb. 🙂

Megígértem magamnak, hogy ha már úgy elsikerült rontani a szürke színnel keresztfiam portréját, pótolni fogom egy másikkal. Ez a kép esküvőnkön készült, tortával a szája szélén. A képen látható tekintet mellett nem lehetett elmenni, így döntöttem amellett, hogy ezt rajzolom meg. Itt jegyezném meg, hogy a szürkészöld nem tartozik az élénkebb fajták közé, de érdekes volt a végeredményt egy szinte soha nem kért színnel látni.

Angéla rajza megfogott azzal, hogy a karaktere megkapóan szomorú volt. Rég kiléptem már abból a hajóból, ami igazán leharcol érzelmileg, és kevesebbet búslakodom manapság, szerencsére. Ezáltal nehezebb is magamtól olyan rajzokat letenni az asztalra, mint amiket 10-12 éve adtam ki a kezemből, melyek igazából mindig is csalódottságból, reménytelenségből, vagy vágyakozásból születtek.

Van egy film, ami botrány szar volt, még nagy szerencse, hogy nem voltam annyira Bruce Willis fan, hogy elmenjek rá a moziba. De a zenei aláfestés egy jelenetnél mennyei volt, így leltem rá Sophia Avocado-ra, akinek 11 évesen megírt és énekelt dala bekerült egy ismertebb színészekkel eljátszott filmbe. Megtetszett, utánakerestem, hallgatom. Így születhetett meg portréja.

Belekerülve pár hónapja a „karaktermásolás” bűvkörébe, Laura karaktere is megfogott valahogy. Így, ennek a számomra szokatlan, de tetszetős szokásnak, amely más karakterét saját stílusban kell rajzolni, másodjára is nekiestem dolgozni. Még egy lájk sem jött rá, nem még köszönet. Sajnos nem mindenki hálás azért, ha az ember az idejét áldozza érte. Mindegy, ilyen is van.

Szilveszterkor készült egy fotó, amelyről az alábbi portré született. Jó szög, remek tekintet, megfelelő fényviszonyok mellett sikerült egész valósághűen visszaadni azt, ami a fotón látható. A szobafestés óta nem lóg a falon, de befért a szekrény polcára, így onnan figyel bennünket.

Szintén Melindának készítettem el 5. évfordulónkra a mellékelt rajzot, aminél bevallom, segítségül szolgált egy interneten talált base, amit alapként használhattam a beállításhoz. Remek részletességgel sikerült elkészítenem a rajzot, amely ennek hála szavak nélkül is mesél.

Szilvia kérése Eszterhez köthető, de a korábbinál szerencsére ezúttal jobbat, és nagyobbat sikerült alkotnom. Szilvia e kérése azért különleges, mert telitalálat volt a színpaletta és az, ami fotókat megküldött. Nem  voltam biztos a minőségi végeredményben tekintve, hogy öt személyt A4-es méretben kellett megjeleníteni, de szerencsére remekül mutat.

Heni különös barátom volt régen, és jelenünkig különös is viszonyunk, hiszen amennyire ragaszkodó volt régen, most annyira az ellenkezője. Persze sose tartottam működőképesnek egy kizárólag levelezésen fenntartott kapcsolatot, de reménykedtem, hogy ha már ismét sikerült életet lehelni egy múló barátságba, akkor már nem távolodunk el egymástól újra. Tévedtem, mert közelebb sem kerültünk, így nem volt honnan eltávolodni. Ez a rajz az ő egykor nekem ajándékozott munkája alapján készült, amire szintén nem emlékezett. Csak megerősített abban, hogy senki nem felejthetetlen.

Eszter, aki itt lakik a szomszédban, egy olyan kéréssel rukkolt elő, amely egyik kedvencemmé vált a közeli, jó minőségű, beállított (de emiatt megkapó) fotók és a kért, nagyszerű színek miatt. Remélem becsüli az ajándékozott személy. 🙂

Azt hiszem sikerült ezúttal egy kicsit saját magamból is mutatni egy kicsit, amely pont a rajzaimon keresztül kerül tudomásotokra, és ennek örülök igazán. Hiszen, ahogyan bemutatkozómban is írtam a főoldalon, én azért rajzoltam mindig is, hogy az érzelmeimet kimutathassam. Másképp sajnos nehezebben megy.

A következő rajzcsokorral igyekszem korábban jelentkezni. 🙂

Ránézve az utolsó bejegyzésemre meghökkentő, hogy így elhanyagoltam a rajzot kérők időszakos összefoglalóját. Előnyös viszont abból a szempontból, hogy legalább van miről írnom, Nektek van miről olvasnotok. Rajta, mik is voltak az ünnepek előtti kérés alapú és saját munkáim:

Az alábbi kép abból eredően készült, hogy a családdal megnéztük az “Egy lélegzetnyire” c. filmet, melyben a főszereplő kislány borzasztó ismerős volt, így rákerestem a neten, ki lehet ő. Ugyan nem sikerült senkivel azonosítanom, valószínűleg csak hasonlított valakire a belga lány. Mindenesetre egy rajzot nyertem vele.

Volt egy jó artwork alap pinteresten, ahol egy lány fetrengett a földön könyvet olvasva. A pozíciót és az alapötletet megtartva tovább gondoltam merészen, és úgy döntöttem, milyen jó volna víz alá helyezni az egészet, szimbolikusan kiemelve vele azt, hogy a tanulással mindenki nyakig van és a vizsgákon szinte úszunk a könyvek között. Véleményem szerint az alapötlet nem túl rózsás – ilyen az én fantáziám – de a színvilágnak köszönhetően lehetett egyedül népszerű.

Unokahúgocskánk nem éppen nevezheti magát szerencsésnek, mert már a harmadik rajzot kapta. Mivel a falra nem üthet szöget, kétségbe esve próbálkozik úgy tárolni őket a polcokon, hogy annak látszatát keltse, mintha Kirakta (értitek 🙂 ) volna. De mivel a tengernyi plüss, a tömérdek játék és az ezernyi más aprósága vagy kitakarja, vagy ellehetetleníti a keretezett rajzok jó pozícióban való elhelyezését (nem mellesleg ki tudja, mennyire szereti magát bámulni naphosszat), nem hibáztatom, hogy szinte egyik sem látszik, ha belépünk a szobájába. Véleményem szerint minden idők eddigi legjobb munkája az alábbi kép. A modell szíves együttműködését kérem a rajz legnagyobb becsben tartásában, a korábban leírt okra tekintettel. Köszönöm. 🙂

Feleségem nagy családja tovább gyarapodott. Ezúttal bátyja gondolta úgy, hogy két János nem elég a családba, mert még nem keverjük őket. Ezért összehozott egy harmadikat, ne unatkozzunk, ha felnő. Így már hárman fordíthatják a fejüket, ha feléjük szólunk a nevükön. Párja, Fruzsi kérte az alábbi képet, melyre keretet olyan nehéz keríteni, mint jegesmedvét a sivatagban. Kicsit csúnyácska lett a háttér, mert nem megszokott a fekete puhasága és érzékenysége. Szinte azonnal fed, ahogy papírra ér, hihetetlen.

Karácsonyra, de előtte került átadásra a Bagossy Brothers Company zenekar részére az alábbi rajz Gödöllőn. A2 méretet utoljára esküvőm alkalmával készítettem, mellyel már akkor elment egy fél hét, hát még a srácokba mennyi időt öltem. Az eredmény szerintem jól sikerült, de félek, lehetett volna részletesebb is. Reméljük azért, dicséri és becsüli az együttes. Oh, és tessék utánuk nézni, meglehetősen ígéretes indie zenekar, ideje beléjük szeretni! 🙂 *reklám vége*

Kicsit háttérbe szorult a képregény kategória. A kérések elszaporodása miatt sajnos nem sok időm marad saját karaktereimre, de nem merülnek feledésbe, idővel életre keltem őket. Egy-egy apróság azért itt is található, szabadon megtekinthetők itt:

Továbbá jelenlegi munkáimról, új rajzokról facebook oldalamon kaphattok rendszeres információt. Ehhez errefelé tessék jönni:

https://www.facebook.com/rajzoljnekem1/

A karácsonyi és azt követő kérésekről még majd egy héttel később, hiszen még mindig nem került átadásra egy kérés (megrendelés oldali technikai probléma okán – így kéretik nem rám gyanakodni – én sosem tehetek semmiről 😉 ).

Az előző ilyen jellegű posztom óta gazdagabb lettem egy kis tapasztalattal és tekintettel a kapott tanácsokra és megrendelésekre, próbálom igényhez igazítani tevékenységem. Talán így jutottam odáig, hogy a portré kívánatosabb illusztrációimnál – jelen pillanatban.

Kezdjük is előbbivel; Gyöngyi kérésére készült el a kék egy árnyalatával az alábbi portré. Az első ilyen jellegű igényhez képest meglepetten tapasztaltam, hogy megy ez, ha akarom csinálni.

Illusztráció kategóriába sorolandó az alábbi unikornis rajz, melynek története faék egyszerű – egyetlen unokahúgunk félénk kérésére. Az egyszarvú mániának fejet hajtva készült el az interneten is megtalálható kép. Kitűnő példa, mennyi időt el lehet tölteni a különböző színek egymásba történő tökéletes átmenetével.

Ezt követően érkezett meg Kira névnapja, melyre úgy kívánkozott az alkalom, hogy muszáj volt egy karácsonyi fotójának saját kezű változatát elkészítenem. Majd egy újabbat. 🙂 Előbbit kért, tengerzöld színnel, mely személyes kedvencem, utóbbi próbaként a lila egy nagyszerű árnyalatával.

Következő kihívásomnak egy saját ötlet adta az alapot, hiszen furdalt a kíváncsiság, milyen lenne személyenként eltérő színnel ábrázolni alanyaimat ugyanazon a papíron. Véleményem szerint, amennyiben eltalálnám valaki segítségével a harmóniát az egyes színek között, remekül festene egy-egy munkám. Az alábbi rajz ajándékba készült azért cserébe, hogy nyaralásunk alatt díjmentesen tartózkodhattunk és randalírozhattunk tulajdon lakásukban.

Párom születésnapjára ismét megrajzoltam magunkat, mely dolog azért kétélű, mert magamon mindig fenntartásokkal dolgozom. Nem hiszem, hogy egyvalakiben is van annyi önimádat, hogy szívesen álljon neki, amennyiben egyszerűen nem fotogén. Esküvőnk napján készült fotónk vettem alapul a már falon keretben díszelgő rajzomnál.

Amikor megosztottam oldalam egy napon, öcsém véletlenül éppen facebook-ozott. Ez azért különleges, mert általában napokig nem olvassa saját privát üzeneteit sem, nem még böngésszen aktívan. Így merült fel igénye újdonsült barátnőjével közösen pózoló fotójának elkészítése iránt, fekete színnel. Igen, feketével. Egy paletta szín áll rendelkezésre, és feketét választ. Miután túléltem a sokkot, elkoptattam a ceruzát, hogy ne kérhessen még egyet vele. 🙂

Az ő kérésére történt meg az alábbi árulás is – Angry Birds rajz, egyedi felirattal. Ennek mi története van, még előttem is titok a mai napig.

Végül, de nem utolsó sorban Marianna barátnőjének fotóját kellett születésnapra meglepetésként elkészítenem. Szokatlan, A4-es méretben történő kérésnek ez adta a nehezét, de a színek közötti hosszas bizonytalanságot követően sikerült megbirkózni a feladattal.

Bízom abban, hogy a jövőben hasonló számban kaphatok megbízást, hiszen szabadidőm alatt ezen elfoglaltságom tartom legeredményesebbnek. Köszönöm az említett személyek megkeresését és bizalmát. Most a Tied várom! 🙂