Rajzcsokor – megkeresések háttértörténete

Sikerült teljes mértékben megfeledkezni szokássá váló összefoglalóim posztolásáról, így most egy újabb rajzcsomag hátterét ismerhetitek meg, javarészt kérés/feltöltési sorrendet követve. Ugyan nem egy héttel az utolsót követően, ahogy ígértem, de jobb későn, mint soha! Tehát:

Az alábbi portré több okból kifolyólag is akadályok egész sorát küzdötte le, mire végre megszülethetett végleges formájában. Ugyanis Marianna törzsügyfelem maximalista szemléletmóddal születhetett e világra, mindig talált rajta kifogásolni valót. Igyekszem mindig a lehető legrealisztikusabban visszaadni a fotón szereplő személyt, de azt tapasztaltam, hogy azzal nincs mit tenni, ha a feleség máshogy látja szeretteit, mint ahogyan a valóságban kinéznek. Továbbá nehezít az összképen a rajztudás, a ceruza árnyalata és a szkennelés is. Ugyan Attilán végül nem javítottam lényegesen, csak többször apróságokat, örültem, hogy végre készen lett. 🙂

Erika részére kettő rajz készült A4 méretben, melyeknél a fotókon kívül más konkrétum nem volt biztosítva. Így hát rögtönöztem két színt, melyekről úgy gondoltam, számomra előnyös reakciót várhatok megrendelőmtől. Szerencsére így is lett, továbbá véleményem szerint egyik legjobban sikerült alkotásom a fukszia színű rajzom.

Szerintem már csak annak nem rajzoltatott Marianna, akit nem ismer, de legyen ez a legkisebb gondom, hiszen minél többet kér, annál büszkébb leszek arra, hogy nekiálltam e foglalkozásnak. Mindig a kicsi méreteket részesíti előnyben, de a legváltozatosabb portréalanyokat biztosítja részemre. Ezúttal a helyi (?) gyermekorvosi rendelő egy lelkiismeretes tagját kérte hálája jeléül kívánta ajándékozni, amiért példaértékű munkáját úgy végzi, ahogyan ez manapság ritkaság.

Fruzsi is a semmiből érkezett hozzám, kivételesen illusztrációt kért, aminek felettébb örültem. Szeretem, ha saját stílusomban készült rajzokra is igény van, eredetileg emiatt álltam neki weboldalam üzemeltetésének. A kezdeti kéréseket ugyan felváltották a portrék idővel, de azért egy számomra kedvező arányban mindig jelen vannak efféle kérések is. Fruzsi szépen bemutatta magát és párját, miket szeretnek csinálni és milyen közös emlékeket őriznek. Így alapoztam munkámat a fiú go-kart versenyzői tapasztalataira és a babetta iránti szenvedélyére.

Utóbbi történet véleményem szerint kellő alapot adott bónuszként Fruzsi részére készült képregényemnek. Fruzsit meglepték azzal a szép gesztussal, hogy beadták neki a fake-sztorit, hogy elmennek babettát nézni az ország másik végébe, mert annyira kihagyhatatlan biznisz, aztán meglepetésként nyaralás lett a dologból, melynek a lány nagyon örült. Személyemben pedig pont megtalálta azt az embert, aki nem rest kifigurázni a helyzetet. 🙂

Örömmel álltam neki egy kis fiatalság rajzolásának, aki kivételes módon nem a mi, hanem Krisztina unokahúga. Épp fénykorát élte a Derwent sötétebb terrakotta színárnyalata, mindenki azt kérte, így Kriszti is emellett döntött. A barna nagy népszerűségnek örvend, valóban jól eltalált szín, szeretek és jól is tudok vele dolgozni. Így születhetett meg az alábbi rajzom. Melinda szerint nem elég jó, szerintem gyönyörű.

Megjelent ám a család is végre nagy sebbel-lobbal, hogy rajzoljak már nekik is, miért nem jutok eszükbe? Való igaz, keresztfiam még nem esett át ezen a tűzkeresztségen, így őt is lefirkantottam gyorsan. Valójában lassan, mert hiába az adott, jó minőségű fotó, ha pont azzal az egy árnyalattal kéretik megrajzolnom, amivel a legnehezebb. Már kis Janika is megszenvedte ezt, de ez a galambszürke szín, mintha nem is e világból lenne való. Egyszerűen vagy a fotón látható minimális árnyék volt az oka, vagy tapasztalatlanságom, nem tudom, de nem lett az igazi. Pedig kétszer is nekiálltam, így volt folyamatban lévő munkám 3 hétig. Elhatároztam, hogy ezen még a jövőben kártalanítok.

Nem kellett sok, hogy ismét megkeressen fentebb sokat emlegetett Fruzsinánk. Ha jól emlékszem, nagybátyjának kellett készítenem egy rájuk jellemző illusztrációt. Bemutatás, fotó biztosítás, minden ment a megszokott módon, ahogy kell. Itt sikerült megfognia, de végül azt hiszem sikerült egy megfelelően vicces szituációt papírra vetni az alapján, amiért Fruzsi kifejezetten neheztelte, hogy kissrácukat vad vízi evezésre vitték. Mert az veszélyes. Nem tagadom, valóban. A rajz igaz történetet dolgoz fel, happy end, hogy mindenki túlélte. Még a krokodilok is.

Egy időben Zsadány településén is népszerű voltam, Erika ajánlására kaptam megbízást Nikitől, aki nem volt rest lebombázni kapacitásom a következő napokra 3 rajzzal.. A rajzokból kettő darab nem lett az igazi, hiszen a fotók rendkívül „facebook” minőségűek voltak. Megjegyezném, hogy a facebook minőség csapnivaló, és teljes testes/félalakos fotóknál már nem ajánlott, kizárólag vállig terjedő, közeli fotó vállalható vele, mert a részletek ránagyítva a képekre elvesznek, és a rajz nem adja vissza a személy valódi arcát. Ettől függetlenül Niki nem volt csalódott, örült a rajzoknak és megvolt a karácsonyi boldogság.

Marianna változásokat hozott rutinszerű kéréseibe. Ezúttal illusztrációt kért, Józsi részére kellett kitalálnom valami rá jellemző dolgokat is szerepeltető cselekményt. Mariannával közösen az alábbi rajzot sikerült kiokoskodnunk. Talán a színekkel lehettem volna finomabb, hiszen egy férfi számára talán túl intenzív egy ilyen málnaszínű épület, mely a fél hátteret betakarja, meg szivárványszínben pompázó chibi szemű cukiságok futkorásznak rajta… De végül mindig ott lyukadok ki, hogy a szokásosnál színesebb, csajosabb az illusztráció. Mariannának tetszett, elmondása szerint Józsinak is, reméljük, nem estem udvarias füllentés áldozatául. 🙂

Niki ajánlására Gréta is megkeresett, akivel elvoltam, mint a befőtt. Hiszen ismét bekérték a fekete színt, ami ekkorra már teherként jelent meg a vállamon. Szeretek rajzolni, és szívesen csináltam, de az eddigi változatos színskála után már 7 egymást követő munkámat is szürkében/feketében látni sajnos… nem volt felüdülés. No de valaki a grafit színét szereti jobban, nincs ezzel baj. A végeredmény tetszetős lett a jó minőségű fotóknak hála, így mindenképpen örültem Gréta kérésének is.

Dolgoznak a rokoni kötelékek, alábbi rajzom megszületésének lehetőségét Eszter ajánlása tette lehetővé. Ha nem csalódom emlékezetemben, osztálytársát személyesíti meg Szilvia, aki végre tudta, hogy mit akar! Küldött fotókat, küldött választott színeket, így csakis kivételes munkára törekedhettem. Ugyan a fényképek minősége miatt egyes részletek elvesznek, úgy gondolom nem emiatt vált elfogadhatatlanná e munkám. A szkennelés során valamiért az okkersárga szín annyira rikító lett, hogy féltem feltölteni is. Hihetetlen, hogy ennél a rajznál miért nem ugyanazt a színt adja vissza a képernyő, mint a valódit, ami klasszisokkal jobb. Továbbá Fantine-ról készült rajzom is ugyanez a szín, mégis… Hát ez ilyen lett.

Nem tudom, hogy talált rám kis Jázmin, de az elsőre félénknek tűnő lány maradt is ködfátyol mögött. Igazán megismerni sem tudtam, minden mindegy volt a számára és sajnos a rajzot is csupán digitális formában tudtam átadni neki. Nagy bizonytalansággal ültem le egy kutya rajzolásához, de végül nagyon szép végeredményt kaptam. Jöhetnek a bundás jószágok is, menni fog ez! 🙂

Saját stílusomban rajzoltam ám közvetlen közelemben lévőnek is! Melinda már rég rágta a fülem valami meglepi rajzért, így, közös kislányunk érkezését várva rajzoltam meg jövőbeni kis családomat. Helyet is kapott a földszinti szobában, ahol szépen figyeli a család minden mozzanatát. Utólag belegondolva, milyen szépen festett volna akvarellceruzával… Nemsoká jön 1-1 tesztpéldány ebben a témában is, ha vállalhatóra sikerül.

Ezek lennének hát egyelőre a tervezett csomagban. A következő alkalommal (jelenleg még) legfrissebb rajzaim háttértörténeteit is megtudhatjátok. Addig is lehet kérni nyugodtan, hiszen mindenki megkapja idővel a saját kis bekezdését, de esetenként többet is! 🙂