Újabb munkáim háttértörténete
Ideje életet lehelnem bejegyzéseimbe is, hiszen idejét sem tudom, mikor részleteztem a kérések és egyéb rajzaim háttértörténetét, az új munkák pedig csak úgy jönnek végeláthatatlanul. Tehát essünk is neki pár új rajz bemutatásának. 🙂
Boginak tetszik, amit csinálok. Mindig öröm, ha egy személy újból kéréssel fordul hozzám, ő pedig munkáim egyik legnagyobb rajongója. Barátnője 18. születésnapjára kérte az alábbi rajzot, melynek szinte minden része rejtett jelentésű. Itt elmulasztottam erre rákérdezni, pedig mindig foglalkoztat, kinek miért pont az a kérése, ami. Majd legközelebb. 🙂
Megígértem magamnak, hogy ha már úgy elsikerült rontani a szürke színnel keresztfiam portréját, pótolni fogom egy másikkal. Ez a kép esküvőnkön készült, tortával a szája szélén. A képen látható tekintet mellett nem lehetett elmenni, így döntöttem amellett, hogy ezt rajzolom meg. Itt jegyezném meg, hogy a szürkészöld nem tartozik az élénkebb fajták közé, de érdekes volt a végeredményt egy szinte soha nem kért színnel látni.
Angéla rajza megfogott azzal, hogy a karaktere megkapóan szomorú volt. Rég kiléptem már abból a hajóból, ami igazán leharcol érzelmileg, és kevesebbet búslakodom manapság, szerencsére. Ezáltal nehezebb is magamtól olyan rajzokat letenni az asztalra, mint amiket 10-12 éve adtam ki a kezemből, melyek igazából mindig is csalódottságból, reménytelenségből, vagy vágyakozásból születtek.
Van egy film, ami botrány szar volt, még nagy szerencse, hogy nem voltam annyira Bruce Willis fan, hogy elmenjek rá a moziba. De a zenei aláfestés egy jelenetnél mennyei volt, így leltem rá Sophia Avocado-ra, akinek 11 évesen megírt és énekelt dala bekerült egy ismertebb színészekkel eljátszott filmbe. Megtetszett, utánakerestem, hallgatom. Így születhetett meg portréja.
Belekerülve pár hónapja a „karaktermásolás” bűvkörébe, Laura karaktere is megfogott valahogy. Így, ennek a számomra szokatlan, de tetszetős szokásnak, amely más karakterét saját stílusban kell rajzolni, másodjára is nekiestem dolgozni. Még egy lájk sem jött rá, nem még köszönet. Sajnos nem mindenki hálás azért, ha az ember az idejét áldozza érte. Mindegy, ilyen is van.
Szilveszterkor készült egy fotó, amelyről az alábbi portré született. Jó szög, remek tekintet, megfelelő fényviszonyok mellett sikerült egész valósághűen visszaadni azt, ami a fotón látható. A szobafestés óta nem lóg a falon, de befért a szekrény polcára, így onnan figyel bennünket.
Szintén Melindának készítettem el 5. évfordulónkra a mellékelt rajzot, aminél bevallom, segítségül szolgált egy interneten talált base, amit alapként használhattam a beállításhoz. Remek részletességgel sikerült elkészítenem a rajzot, amely ennek hála szavak nélkül is mesél.
Szilvia kérése Eszterhez köthető, de a korábbinál szerencsére ezúttal jobbat, és nagyobbat sikerült alkotnom. Szilvia e kérése azért különleges, mert telitalálat volt a színpaletta és az, ami fotókat megküldött. Nem voltam biztos a minőségi végeredményben tekintve, hogy öt személyt A4-es méretben kellett megjeleníteni, de szerencsére remekül mutat.
Heni különös barátom volt régen, és jelenünkig különös is viszonyunk, hiszen amennyire ragaszkodó volt régen, most annyira az ellenkezője. Persze sose tartottam működőképesnek egy kizárólag levelezésen fenntartott kapcsolatot, de reménykedtem, hogy ha már ismét sikerült életet lehelni egy múló barátságba, akkor már nem távolodunk el egymástól újra. Tévedtem, mert közelebb sem kerültünk, így nem volt honnan eltávolodni. Ez a rajz az ő egykor nekem ajándékozott munkája alapján készült, amire szintén nem emlékezett. Csak megerősített abban, hogy senki nem felejthetetlen.
Eszter, aki itt lakik a szomszédban, egy olyan kéréssel rukkolt elő, amely egyik kedvencemmé vált a közeli, jó minőségű, beállított (de emiatt megkapó) fotók és a kért, nagyszerű színek miatt. Remélem becsüli az ajándékozott személy. 🙂
Azt hiszem sikerült ezúttal egy kicsit saját magamból is mutatni egy kicsit, amely pont a rajzaimon keresztül kerül tudomásotokra, és ennek örülök igazán. Hiszen, ahogyan bemutatkozómban is írtam a főoldalon, én azért rajzoltam mindig is, hogy az érzelmeimet kimutathassam. Másképp sajnos nehezebben megy.
A következő rajzcsokorral igyekszem korábban jelentkezni. 🙂
